2017. július 18., kedd

Jó néha...

Jó néha... kibújni a csigaházból. Tavaly nyáron posztoltam utoljára. Mivel ez nem egy írós blog nem fogok senkit untatni, hogy miért, viszont most sikerült kipréselem magamból egy laza oldalt az utazónoteszembe, így íme. A kezem rohadtul köhög még, ez főleg a kézírásoknál látszik. A millió görcsöm, üvölt, amikor lazán és szépen próbálok egyszerre kanyaríntani... haha. Jó lenne ha kikopna, hiányzik az alkotás, de még több görcs az nem kell, még olyan leszek, mint egy vén fűzfa... Jómagam ugyan úgy tekintek e szösszenetre mintha legalábbis csodaszert találtam volna fel azakármelyikgyógyíthatatlanbetegségre, ti azért nyugodtan legyetek kritikusak! Scrapfellow bélyegző kit klub csodáját használtam egyébként. 





2016. július 27., szerda

A Kalapos... meg a Colada

Nevetni jó. Ezáltal rájöttem, hogy bolondnak lenni is jó, mert a bolondnak bármi okot ad a nevetésre. És így kábé, ennyi! Arra is rájöttem, hogy a neon pink teljesen összezavarja a fotómasinát és tökre nem tudja eldönteni milyen színt lát.... :D Aztán rájöttem arra is, hogy az utazónotesz meg én.... hát.... szerelem na... ez van, megtaláltam. A galériában azt is elmesélem, hogyan került a digitális ananász a papírra, nyilván nem fér be az én nyomtatómba se egy komplett utazónapló és sajnos még mindig mugli vagyok.... ;)





2016. július 19., kedd

Utazónotesz és limonádé

Az úgy esett, hogy a Scrapfellow anyahajóm egy oltárian nekem való új termékkel jött ki, ez nem más, mint a Traveler's Notebook, vagyis Utazónotesz. Nos, imádom. Anno a Smashbook-omat is ilyen stílusban készítettem, így nem is volt az igazán az, na most teljes harci felszereltséggel állok neki a régi új stílusnak és annak, hogy végre visszatérjek önmagamhoz. Régóta szerettem volna egy Instax Share-t hát beleugrottam, vettem egyet. és jelentem szerelem. Pont nekem való kis ketyere. Szóval harapjunk bele a nyárba! ;) Vegyetek Utazónoteszt és essetek rá! Itt nincsenek szabályok, csak alkotni kötelező bele! ;) 






Napsütéses szép napokat! Puszi!

2016. június 21., kedd

Summer 2015

A tavalyi nyár.... Jó jó kicsit késtem, de mivel is lehetne stílusosabban kezdeni az ideit, mint a régmúlt nyár emlékeivel?! No, ezt most vegyük így. Tavaly kiléptem egy csomószor a komfortzónámból, ami még így se egy sziklaugrás, de tök sok mindent csináltam, csak úgy, meg hirtelen meg egyáltalán. Megismertem új arcokat, előkerültek régi barátok. Sokat sírtam és sokat nevettem, de éltem és élveztem. Irány a galéria





























Bámulatosan szép nyarat mindenkinek! ;)

2016. február 22., hétfő

Esős napok, szeretem!

Februárunk nem hozza az elvártakat. Nincs hó. Szeretem a havat, így némi ajak biggyesztés előfordul. Hó helyett eső van. Na jó sajnos én ezt is szeretem, csak nem annyira februárra valónak ítélem. Azért le tud venni a lábamról szó se róla, íme az eredménye, még a TŰZ készlettel is tudok esős oldalt kreálni. 







Jó alkotást! ;)

2016. február 12., péntek

Egy kicsit őrült, és?

Elgondolkodtál már azon, mi van, ha Sylvia Plath nem őrült volt csupán csak fázott? Ezt egyszer egyik kedvenc sorozatomban tették fel, persze poén, de.... mi van ha...!? Hol is kezdődik az őrület, vagy a bolondság, vagy már megint a konvenciók, a társadalmi elvárások mocskos sötét iszapos posványában ragadtam és cuppogok erősen az új cuki fekete csizmámmal kifelé belőle? Legalábbis szeretnék. Mostanában kevés jó döntést hoztam, pontosítva úgy tűnik a konklúziók erősen arra mutatnak. Sosem voltam jó döntéshozó, ha magamról és a lelki bugyrokról volt szó. A nagyok szerint ez a krónikus önbizalomhiány megátalkodott, megmásíthatatlan jele. Na szép, megint helyben vagyunk, gondoltam. Abban bízom, hogy a nagy esés végén csak lesz majd egy giga koppanás, puffanás, ami figyelmeztet, hogy na itt az alja innentől jön  fölfelé.... naív mi....! De csak azért kéne, mert van abban valami megnyugtató, ezt is Sylvia mondta, de ez tökre igaz. "Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek." Na de igazából az oldalpárhoz ez nem igen tartozik, csak gondoltam ha már a blogom úgy döntött maradni szeretne, néha kapjon is valamit az aki idetéved. Sületlenséget, főleg, csak, hogy nehogy elrugaszkodjunk a valóságtól, vagy efféle borzalom... grrr... A minap úgy egy hónapja ( helyesbítés-- pontosan ma egy hónapja), beszélgettem egyik kedvenc emberemmel, amikor is előkerült, hogy nincs tetoválásunk. Az igazság az, hogy  tetkót csak 50% szeretnék és amíg ez a szám nem csúszik legalább 95%-ra nem is lesz. Ellenben egy ideje megfogalmazódott bennem egy egyszerre praktikus és virgonc gondolat. Lesz hegem tetkó helyett. Lett. És most a jó döntést hoztam. Tudom, mert mosolygok... A mosolyban pedig benne van az emlék, a szeretet, a bolondság esszenciája.

Scrapfellow Kit klub - TŰZ készlet, február. Nézzetek majd körül a galériában is!

"Are you in touch with all of your darkest fantasies?
Have you created a life for yourself where you can experience them?
I have. I am fucking crazy.
But I am free.."
    




Alkossatok, éljetek! ;)

2016. január 25., hétfő

Sztori 2016 - Handbook

Idén Handbook albumba fogtam, de nem szeretnék semmi beosztás alapján haladni, mint a hagyományos PL (Project Life) albumoknál. Inkább csak úgy haladok, amikor ihlet van. Sok idő telt el, hogy nem csináltam semmit. Furcsa is, meg jó is "visszatérni" már ha lehet ezt annak nevezni, mert még mindig csak bízom abban, hogy nem esek vissza notórius tékozlónak. Az első pár gondolat bekerült az albumba. 
Az album eredetileg egy kraft Studio Calico-s handbook, amit bevontam fehér lenvászon anyaggal (valamikor szoknya volt). Az elején egy sávot füstfóliával maszatoltam be, de nem teljesen csak úgy rusztikusan, majd a cím natur chipboardból és akrilchipi-ből állt össze. A fehér akrilchipi szöveget Sarpie tollal festettem át feketére. 

Scrapfellow SZTORI kit klub papírokat és kiegészítőket használtam. 








Jó alkotást! ;)

2015. augusztus 6., csütörtök

Csak egy francia pillanat...

Van, hogy a pillanat öröméért scrapbookozunk, van, hogy a mindennapjaink kisebb- nagyobb történéseit aktuálisan pakoljuk albumokba és van, hogy a múlt hoz éppen lázba minket. Velem most éppen ez utóbbi történt. Végeláthatatlan a listám, amin múltbéli (gyerekkori) események várják, hogy album, oldal vagy bármi scrapbook készüljön belőlük. De a  régmúlt dolgok kicsit mindig mostohák a scrapperek kezei között. Valahogy észre vettem már többünknél, hogy a jelen leköt, ritkán nyitjuk ki azt a híres naaaagy régi családi fényképalbumot. Pedig érdemes néha abból is szemezgetni, hogy az amúgy is régi élmények ne vesszenek el a feledés homályában. Ja ezt szépen leírtam, de igazából az is magyarázat, hogy a jelen nem igazán bűvöl most el. :))) Folytatás a Scrapfellow blogon












Szép napot, jó alkotást! ;)